"A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam"
(Alkotmány 2. § (1) bekezdés)
Akik régebben ismernek, tudják, hogy mindig aggályosan ragaszkodtam a jogszerűséghez és tiszteltem a jogszabályok betűjét és szellemét. Ezért korábban is sokszor megmosolyogtak azok, akik szerint a fontos dolgok nem így dőlnek el, hanem a jogra csak mint csűrhető-csavarható segédeszközre tekintő háttéralkuk során. Sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy belássam, valószínűleg a mosolygóknak van igazuk. Ezért a következő bejegyzésekben azt szeretném bemutatni, hogyan működik a "jogállam" Magyarországon. Ezeket a bejegyzéseket onnan lehet majd felismerni, hogy a jobb felső sarokban ott díszeleg a fenti idézet, mint mottó.
Elsőként arról számolok be, hogy a mai tárgyaláson a Fővárosi Bíróság első fokon elutasította azt a keresetet, amelyet a PSZÁF emlékezetes 2008. november 7-i, ingatlanalapok forgalmazását felfüggesztő határozata ellen nyújtottak be, és amelyik eljárásban Balázs barátommal együtt beavatkozóként vettünk részt.
A kereset a határozat hatályon kívül helyezésére irányult, mivel azt a felperes és a beavatkozók több tekintetben törvénysértőnek találták. A megsértett jogszabályhelyeket a felperesi beadványok tételesen tartalmazták. A PSZÁF, mint alperes kísérletet sem tett ezen érdemi észrevételekkel szembeni ellentmondásra. Egyszerűbb utat választott: arra hivatkozott, hogy a felperesnek és a beavatkozóknak nincs keresetindítási joguk, mert a PSZÁF eljárásában nem minősülnek ügyfélnek. Ennek értelmezéséhez sajnos elkerülhetetlen három jogszabály vonatkozó rendelkezéseinek idézete:
- 2004. évi CXL. tv. (Közigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény, röviden Ket.)
"15. § (1) Ügyfél az, akinek jogát, jogos érdekét ... az ügy érinti"
- 2007. évi CXXXV. tv. (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről, röviden Psztv.)
"28. § (1) A Felügyelet előtti eljárásban ügyfél az... akire nézve a Felügyelet jogot vagy kötelezettséget állapíthat meg...."
- 1952. évi III. tv. (a Polgári Perrendtartásról, röviden Pp.)
"327. § (1) A közigazgatási per indítására az jogosult:
a) aki a felülvizsgálandó közigazgatási határozat alapjául szolgáló eljárásban ügyfél volt vagy az ügyfél jogállása illette meg,
b)akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti"
A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy az utóbbi jogszabály 2005-ig lényegesen egyértelműbb és szélesebb perindítási jogosultságot engedő volt, mert úgy rendelkezett, hogy "közigazgatási per indítására az jogosult, akinek jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy érinti".
Tehát a jogállam és a demokrácia nagyobb dicsőségére nem szélesítették, hanem szűkítették azoknak a körét, akik a közigazgatási hibák esetén jogorvoslatot kereshetnek. Mindehhez egy újabb idézet az Alkotmányból:
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan ...közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti." Az Alkotmány azt is kimondja, hogy a jogorvoslati jog terjedelmét kétharmados törvénnyel korlátozni lehet. A Psztv. tudtommal nem kétharmados törvény...
Visszatérve az ügyhöz: A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben a felperesek ugyan kétségtelenül megfelelnek a Ket. szerinti tágabb ügyfélfogalomnak, de a Psztv. szerinti szűkebbnek már nem, a Pp. szerinti közvetlen érdeksérelemhez pedig nem elegendő az, hogy igazolták, hogy a jogsértő határozat miatt nem juthattak a befektetésükhöz és jelentős kár érte őket. Az indokolásban elhangzott, hogy a Psztv. szerinti szűkebb körű ügyfélfogalommal "feltehetőleg az lehetett a jogalkotó szándéka", hogy a Pp. szerinti keresetindítási jogot is ehhez igazodva korlátozza.
Mi is következik mindebből: esetünkben született egy határozat, amely kizárólag a befektetési alapkezelőknek állt érdekében és a Psztv. szerint csak ők minősülnek ügyfélnek, ezért csak ők támadhatták (volna) meg - ha bolondok lettek volna. Az nem számít, hogy egyébként a határozat jogszabályt is sértett. Ezt a gondolatmenetet követve: Ha legközelebb a Felügyelet általános vagyonelkobzást rendel el és ennek végrehajtására kijelöli a bankokat, ezt a határozatot csak a bankok támadhatják meg, azok nem, akiknek a vagyonát elcsaklizzák.
Gratulálok, Jogállam!
