Sokáig némi értetlenséggel szemléltem, hogy Telkes Jóska barátomat hogy ki tudja hozni a sodrából az, ha egy állami szervezet nem válaszol a hozzá intézett megkeresésekre. Mostanra rájöttem, hogy neki van igaza. Az én kezdeti bagatellizálásom oka, hogy viszonylag idős korom miatt ezen „szocializálódtam”. Azaz a korábbi évtizedek gyakorlata alapján csaknem természetesnek vettem, ha a „Hivatal” nem válaszol, merthogy határidős kötelezettségei korábban csak az „állampolgároknak” lehettek, a hatalomnak soha. Mostanra ez változott – vagy mégsem?
A problémám az, hogy ha egy magánszemély vagy egy cég válasz nélkül hagyja a hozzá intézett megkeresést, azzal legfeljebb magáról állítja ki az arrogancia és/vagy a trehányság bizonyítványát. Azonban az állam szervei abból a költségvetésből gazdálkodnak, amelyiknek a forrását a tőlünk beszedett adók és egyéb közterhek jelentik. Azaz tulajdonképpen mi vagyunk a „gazdáik” – csak ez – tisztelet a létező kivételeknek – nem ment át a tudatukba. Ezért ebben a posztban közzéteszek egy kis csokrot legarrogánsabb állami szerveinkről – saját tapasztalataim alapján.
Alkotmánybíróság
Azt hiszem, ez az a szerv, amely sikerrel pályázhat a kétes dicsőségű „listavezetői” helyre – ami számomra azért is sajnálatos, mert ez nem volt mindig így. Még ez év januárjában küldtem el utólagos normakontrollra irányuló indítványomat az AB-nak a tőkepiaci törvény (Tpt.) 2008. november 24-én hatályba lépett emlékezetes módosítására vonatkozóan. A tértivevény szerint az AB. a beadványt 2009. január 24-én (!) átvette. Azóta se kép, se hang – annak ellenére, hogy az AB honlapján fellelhető eljárási rend szerint már régen értesíteniük kellett volna arról, hogy megkapták, és hogy foglalkoznak-e vele vagy sem. Már azt hittem, elveszett, ezért vagy két hete telefonon érdeklődtem a kezelőirodán. Pillanatok alatt meg is találták a számítógépben. Közölték, hogy „már a jogászoknál van”. Ez végül is jó hír – hiszen legalább nem a cukrászoknál vagy a pékeknél…
Köztársasági Elnöki Hivatal
Amikor az Országgyűlés tavaly november 17-én eszeveszett sietséggel, minden házszabályt felrúgva „megalkotta” a fenti törvénymódosítást, a KEH ezen célra szolgáló ügyfélkapuján keresztül kértem a köztársasági elnök urat, hogy a már sokszor tanúsított alkotmányos érzékenységét latba vetve ne írja alá a több sebből vérző törvénymódosítást. Válasz nem jött – ha csak az nem tekinthető válasznak, hogy elnök úr még a számára rendelkezésre álló mérlegelési időt sem vette igénybe, hanem három nap alatt aláírt…
Országgyűlési képviselők
Egy tagtársunk áldozatos munkájának köszönhetően még ez év januárjában mind a 386 országgyűlési képviselő e-mail címére elküldtük azt a javaslatokat is tartalmazó szakmai anyagot, amely az ingatlanalapok botrányával foglalkozott. Egy képviselő sem érezte úgy, hogy a mintegy százezer embert érintő ügy rá tartozott volna – azaz senki nem válaszolt.
Ugyanide kívánkozik, hogy amikor március 24-én a KÖSZ elnöke 3 percre (!) szót kapott az Országgyűlés illetékes bizottságának meghallgatásán, mind a bizottság elnökének, mind a Pénzügyminisztérium és a PSZÁF jelen lévő vezetőinek átadta konyhakész, kidolgozott törvénymódosítás – tervezetünket a selejtes tőkepiaci törvényhez. Jól gyanítják, nincs válasz (de az Országgyűlés napokban közzétett - utolsó – jogalkotási tervében ez a téma nem szerepel).
Azt gondolom, több járna nekünk adófizetőként a pénzünkért…
