Elnézést, hogy hosszú ideje nem jelentkeztem. Ennek a fő oka az volt, hogy nem történt semmi olyan, ami a „közvetlen” ügyünket érintette volna (nem csak Isten malmai őrölnek lassan…). Hát most történt.
Már a 2009. január 25-i „Ingatlanalapok – az évtized befektetési botránya” c. bejegyzés végén írtam arról, hogy a tőkepiaci törvény 2008 novemberi hihetetlenül gyors és furcsa módosítását indítvánnyal támadtam meg az Alkotmánybíróságon. Ma pedig (2010 május 19-én) levelet hozott a posta… Igen, az AB 70/B/2009 sz. határozatát, amely részben elutasítja, részben visszautasítja az indítványban foglaltakat, részben pedig megszünteti az eljárást. A határozat jó hosszú, és a http://www.alkotmanybirosag.hu/index.php?id=70_b_2009__ab_hatarozat címről tölthető le. Ezért amit a következőkben írok, annak értelmezéséhez szükséges a határozat ismerete is.
Előrebocsátom, hogy az Alkotmánybíróságot Magyarország legalaposabb és legfelkészültebb jogszolgáltató fórumának tekintem és tudatában vagyok annak, hogy határozataival szemben nincs helye jogorvoslatnak, csak néma főhajtásnak. De mivel már a mai napon kaptam olyan telefont, amely kioktat arra nézve, miért volt rossz az indítványom és mit kellene (kellett volna) írnom (nem tudom, miért nem tette az illető maga), néhány dolgot az alábbiakban közhírré teszek:
- Az AB az én – eredetileg 93/B/2009 számon lajstromozott - indítványomat összevonta egy másik, 70/B/2009 számon lajstromozott indítvánnyal, mert úgy ítélte meg, hogy mindkettő tárgya azonos. Ekként én a határozatban „második indítványozó” álnéven szerepelek. Ez azért lényeges, mert amit én nem tettem: nem támadtam a tőkepiaci tv. (Tpt.) korábban is hatályban volt rendelkezéseit (pl. 247. § (3) és (4)), továbbá a PSZÁF felfüggesztő határozatát, mivel az az AB előtt nem támadható. Ugyancsak nem kértem kártérítést, amelyre az AB tudvalévőleg nem illetékes.
- Az én indítványom kizárólag arra irányult, hogy a 2008. november 24-én hatályba lépett és a Magyar Fejlesztési Bankról szóló tv.-nek a Tpt.-t módosító passzusai alkotmánysértők, mivel egyrészt visszaható hatályúak, másrészt egy teljesen más tárgyú törvénybe csempészték be azokat, harmadrészt egyáltalán nem hagytak időt a jogalkotási törvényben hangsúlyosan előírt felkészülésre.
- Mindezekre tekintettel nem kis megrökönyödéssel olvastam, hogy az AB az „állandó gyakorlata szerint” nem a módosító rendelkezéseket alkotmánysértő módon hatályba léptető jogszabályt, hanem azt vizsgálta, hogy maguk a módosító rendelkezések alkotmányosak-e (természetesen igen).
- Nem kisebb meglepetést okozott, hogy az AB bevezette a magyar jogba a „válságjogi jogalkotás” eddig soha nem ismert és alkalmazott fogalmát és megmagyarázta, hogy az általam kifogásolt törvény egy ilyen folyamat eredménye.
- Végül pedig azzal indokolta, hogy nem vizsgálta azt, miért egy teljesen más tárgyú jogszabályba csempészték be az inkriminált módosításokat, mert ez a jogszabály már nincs hatályban. Persze hogy nincs, merthogy „automatikus dereguláció” keretében 2009. március 31-én hatályát vesztette (lásd részletesen a 2009. 04. 19-i „Tudósítás jogállamból (II. rész)” c. bejegyzésemet. Természetesen a jogsértően módosított rendelkezések már beépültek a jogszabályba. Hát erre mást nem tudok mondani, csak azt, hogy „ügyes”. Viszont így legalább rájöttem, miért alkalmazza jogalkotásunk ezt a furcsa technikát. Hiszen így bármilyen jogszabályt lehet alkotmányellenesen módosítani – csak az kell hozzá, hogy a módosító jogszabály egy jó rövid idő múlva (ami biztosan rövidebb annál, amennyi idő alatt az AB egy esetleges indítványt elbírál) automatikusan hatályon kívül helyezze önmagát.
Hát mit mondjak? Egy újabb adalék „jogállamunk” mibenlétéhez…
