Az ez év május 20-i bejegyzésemben részletesen leírtam a tőkepiaci törvény 2008 novemberi szégyenletes módosításának történetét. Azt is leírtam, hogy ezzel kapcsolatban újabb indítványt küldtem az Alkotmánybíróságnak, nem mintha bármiben is reménykednék.
Nem csalatkoztam. Az AB a 2010 szept. 28-án kelt 895/B/2010 sz. végzésével az eljárást megszüntette. Az indokolás egyszerű és – mit mondjak – nem váratlan. Az eljárást azért szüntették meg, mert az AB ügyrendje szerint csak hatályban lévő jogszabályokat vizsgál. A kifogásolt törvénymódosítás pedig önmagában már nincs hatályban, merthogy – amint azt a 2010.05.19-i bejegyzésemben írtam – idő közben „hatályon kívül helyezte önmagát”, persze úgy, hogy a jogsértő módon elfogadott módosítások beépültek a tőkepiaci törvénybe. Erre írtam azt korábban is, hogy „ügyes”… Ezzel a módszerrel ugyanis bármilyen jogsértő módon létrehozott jogszabály alkotmányossági kontrollja elkerülhető.
A hab a tortán, hogy az AB hozzátette, hogy mivel a hatályon kívül helyeződés (szakszóval „automatikus dereguláció”) 2009 március 31-ével történt meg, az eltelt négy hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy ne merülhessen fel annak a gyanúja, hogy ezzel a technikával akarták kijátszani az alkotmányossági kontrollt. Írja ezt az az AB, amelyik az első indítvány ügyében majdnem másfél év alatt hozott határozatot. És érdekes módon erre nem hivatkoztak az első indítványom elutasításakor, amelyet bőven a dereguláció előtt, még 2009 januárban nyújtottam be.
Már szégyellem leírni, annyiszor szerepelt már ezen a blogon: ennyit a jogállamról…