Ez – sajnos – nem az a bejegyzés lesz, amelyik bárkit is jókedvre derít. Mostanában nagyon sokunkat foglalkoztat, mi lesz a megtakarításainkkal, mi lesz a világ pénzpiacaival? Merthogy nem csak az ingatlanalapok felett sötét az égbolt. Jóska barátom a minap kérdezte e-mailen: szerinted lesz-e államcsőd és hogy lehet védekezni ellene? Ha tudnám, valószínűleg a világ legbölcsebb embere lennék – de persze nem vagyok az. Helyette nézzünk körül. A legutóbbi időszak információi:
· A napokban megjelent konszenzusos elemzés a magyar államcsőd kockázatát 50 %-nál nagyobbnak tartja.
· A magyar bankok nyugat-európai tulajdonosai fűhöz-fához szaladgálnak azért, hogy a várható kelet-európai veszteségeik fedezésére tőkejuttatáshoz jussanak. Eddig nem sok sikerrel, sőt. Az elemzésekből az derül ki, hogy a régióban a legnagyobb kitettsége a Raiffeisen csoportnak van.
· Az egyetlen (névlegesen) független magyar kereskedelmi bank – az OTP – részvényeinek értéke ez egy évvel korábbinak kb. hatodára esett.
· Ez utóbbi még nem is olyan rossz arány, ha mondjuk az amerikai vagy angol bankokkal hasonlítjuk össze. A világ korábban legnagyobb bankcsoportja, a Citigroup részvényének értéke tavaly augusztus óta 25 USD-ről 2,50-re esett, de pár napja már 2 USD alatt is járt. Más bankok még rosszabbul jártak (mármint azok, amelyek nem dőltek be végleg).
· Ukrajnában kilenc bank már nem fizeti ki a betétesek pénzét – azoknak csak a tüntetés marad. Az iránytű kísértetiesen Argentínára mutat – de legalábbis Izlandra, amelyet ugyan most megmentenek – ha igaz.
· Számos német, svájci, spanyol, stb. befektetési alap már hónapok óta fel van függesztve (és nem csak az ingatlanalapok), másokat pedig megszüntettek (Pl. a Credit Suisse BUBOR Plusz-t).
· Sok évtizedes közgazdasági ökölszabályok dőltek meg, mint például a részvény- és kötvényárfolyamok, a nyersanyagárak egymással ellentétes mozgása.
Az okokra nem térnék ki részletesen, mert azoknak mázsányi irodalma van és nincs olyan nap és média, hogy ne foglalkoznának vele. A lényeg nem is tűnik olyan bonyolultnak (pedig az). A világon sokezermilliárd dollárnyi nem létező pénzt költöttek el úgy, mint a részegek vagy a játékszenvedély rabjai: nem foglalkoztak azzal, mi lesz holnap. A bankok voltak természetesen a tettesek, mivel orrba-szájba hiteleztek kevés híján még az útszéli koldusnak is, pedig tudták, hogy soha nem kapják vissza. De ezzel is nőtt a mérlegfőösszeg, fiktív termékeknek köszönhetően soha nem látott profitot mutattak ki és a főnökök – de az alkalmazottak is – elképesztő bónuszokat vittek haza tudván, hogy bármi történjék is, az abból vásárolt házat és luxusutat már nem fogják elvenni tőlük.
Akkor nézzük, hogy áll Magyarországon a megtakarítások biztonsága. A lényeg az, hogy abszolút biztonság nincs, de még a relatív is gyenge lábakon áll.
· Az OBA csak a betétekre vonatkozó garanciaalap, amely befektetőnként jelenleg 13 MFt-ig garantálja a bankbetétek tőkeösszegének visszafizetését, a hozamokra nem terjed ki. Gyurcsány Ferenc októberben a nagy nyilvánosság előtt úgy nyilatkozott, hogy az állam ezt a garanciát korlátlan mértékűre növeli, de ez egyetlen jogszabályban sem öltött testet, tehát szerintem egy per esetén nem lehetne jogérvényesítési alap – hacsak nem személyesen vele szemben. Fontos tudni, hogy az OBA nem akkor fizet, ha a bank zárolja a kifizetéseket, hanem akkor, ha a bank végleg bedől és elkészül a felszámolási zárómérleg. Ez évekig is eltarthat.
· A BEVA az OBA-val rokon garanciaalap, amelyik a bankbetéten kívüli egyéb befektetésekre (pl. a befektetési alapokra) vonatkozik, de összeghatára csak 6 MFt és nem a teljes megtakarításra, hanem 1 MFt felett csak annak 90 %-ára terjed ki. Erről a miniszterelnöki nyilatkozat sem szólt. Fontos tudni, hogy a BEVA nem árfolyamgarancia, tehát még a befektetett tőkét sem garantálja, és csak akkor lép „működésbe”, ha egy alap végleg bedől és minden vagyonát elvesztette. Leértékelődés (v.ö. ingatlanalap) ellen a BEVA nem véd. Hát ez is több év lehet.
· Papírforma szerint a legbiztonságosabb az állami garancia, amely a Magyar Állam által kibocsátott állampapírok mögött áll. A fenti összeghatárokig ugyanez az állami garancia vonatkozik arra az esetre is, ha az előbb említett alapok vagyona nem nyújtana fedezetet a kötelezettségekre. Az államcsőd esetén mindez fabatkát sem ér. Nyilvánvalóan azért nem vásárolják még óriási kockázati felárral sem a magyar állampapírokat, mert éppen ettől tart a piac.
Gondolom, az előzőkből kiderült, hogy teljes garanciát csak a jó Istentől várhatnánk. A legnagyobb baj az, hogy az igazat-nem-mondásban éppen a bankok járnak élen. Jól látszik, hogy a bankközi piac azért „száradt ki”, mert a bankok egymásnak sem hisznek és igazuk van. Semmi garancia nincs ugyanis arra, hogy ha egy bank hétfőn azt állítja, hogy tökéletes állapotban van, kedden reggel kinyit-e még (lásd Lehmann Brothers és társai). Ez korábban elképzelhetetlen volt. Nem vagyok biztos abban, hogy helyreáll-e valaha a korábbi bizalom. Rontják ennek esélyét Bernard Madoff és kollégái.
Összefoglalva: meglátásom szerint jelenleg egyetlen „számlapénz” formáját öltő befektetés sem biztonságos. A befektetési alapok pedig az átlagosnál is nagyobb kockázatokat hordoznak, mivel egyrészt garanciális hátterük alig több a semminél, másrészt még hatalmas árfolyamkockázattal is járnak (meg kell nézni a www.eco.hu –n az alapok évesített hozamát – alig van köztük pozitív előjelű). A rövidtávra (pl. 30 napra) kimutatott 150 %-ok senkit ne tévesszenek meg: ezek a legkockázatosabb származtatott (derivatív) alapok, amelyek teljesítménye csak a hosszú távú hozamból látszik mivel naponta többtíz %-ot is képesek változni. Két gyakori félreértést is eloszlatnék (az egyik nem rég szerepelt a TV Ügyvédjében is): ha valaki magyar forgalmazónál külföldi értékpapírt (pl. kötvény, befektetési jegy, stb.) vásárol és a külföldi kibocsátó bedől (pl. Lehmann kötvények), a magyar forgalmazótól semmi jóra nem számíthat, mert az csak bizományos volt. A másik: Hiába hozna jól a konyhára egy befektetés, ha az a forgalmazó, amelyiknél a befektető a papírt vásárolta (azaz ahol a számláját vezetik) bedől, ugyanannyit várhat a pénzére, mint az, aki ugyanott betétbe tette a megtakarítását.
Hát akkor mi maradt? Semmi jó! Merthogy az ingatlan nem mobilizálható és sokat veszíthetünk vele, a részvényektől Isten őrizzen, az arany és az egyéb nyersanyag őrülten kockázatos, a különféle derivatív termékek (CFD, certifikát, CDS, stb.) még inkább.
Viccnek szánom, de nem biztos, hogy az: párnaciha, ágyneműtartó, úribb népeknek saját vagy bérelt trezor. Az ide tett pénz ugyan biztosan nem fial, de legalább hozzájutunk, ha kell..
