"A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam"
(Alkotmány 2. § (1) bekezdés)
Ez a bejegyzés az azonos főcímű, április 17-i bejegyzésem folytatása, tehát az előzmények miatt célszerű azzal együtt olvasni. És megint egyszer már jó előre elnézést kérek két dolog miatt is: Egyrészt, mert nem lesz rövid, másrészt, mert akármennyire is igyekszem "népszerű" kifejezéseket használni, nem kerülhetek el bizonyos idézeteket és jogi szakkifejezéseket. Saját kommentjeim azok kék színéről ismerhetők fel.
Mint ismert, a nyitva álló 30 napos határidőn belül két magánszemély támadta meg a PSZÁF emlékezetes 2008. november 7-i határozatát. A bíróság e két pert nem vonta össze. Mindkét perbe Balázzsal ketten magánszemélyként beavatkoztunk a felperesek pernyertessége érdekében. Az egyik perben április 17-én első fokon a bíróság az alperes PSZÁF-nak adott igazat (az írásbeli ítéletet még nem kaptuk meg). A másik perben május 19-én ugyanilyen ítélet született első fokon. Pedig az első per tanulságaira alapozva jobban felkészültünk - egyebek között ugyanennek a bíróságnak a hasonló ügyekben hozott döntéseiből is, sőt ebben a perben újabb beavatkozók jogi képviselőjeként ügyvédünk, István is részt vett.
Maga az ügy viszonylag egyszerűnek látszik: A felperesek azért kérték a PSZÁF határozatának hatályon kívül helyezését, mert tételesen sért két jogszabályi rendelkezést is: egyrészt tíz forgalmazási nap (azaz tizennégy naptári nap) helyett csak tíz naptári napra lett volna joga felfüggeszteni az ingatlanalapok forgalmazását a Felügyeletnek, másrészt azzal, hogy az alapkezelőket az egyébként szabályszerű (korábban éppen a Felügyelet által jóváhagyott) kezelési szabályzatok módosítására kötelezte, túlterjeszkedett saját hatáskörén, amelyet a tőkepiaci törvény (Tpt.) határoz meg, és amely ilyenre nem jogosítja fel a Felügyeletet.
A PSZÁF a perekben ezekkel az érdemi kifogásokkal egyáltalán nem foglalkozott - és a bíróság sem. Alperesi álláspontjuk kizárólag abban merült ki, hogy vitatták a felperesek ú. n. "kereshetőségi jogát", ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy a felpereseknek nincs jogosultságuk arra, hogy az érdekeiket sértő határozat ellen jogorvoslattal éljenek.
Itt hosszabban el kell időznünk. Ugyanis a "kereshetőségi jog" fogalmát hiába tetszenek bármely jogszabályban keresni. Ott bizony nincs ilyen! Ez a fogalom csak a perekben és esetleg egyes értekezésekben jelenik meg, mint a hazai jogászvilág egyik érdekes kreációja. Ennek (nem egyszerű) megértéséhez alább idézek a bíróság egy korábbi ítéletéből:
„A perindítási jog és a kereshetőség joga nem azonos fogalmak.
A kereshetőség - a Pp. 3.§ alapján - azt a konkrét anyagi jogi kapcsolatot jelenti, amely a per tárgya és a peres fél valamely anyagi joga között fennáll. A közigazgatási per tárgya a Pp. 324.§ (2) bekezdésében felsorolt valamely eljárásban hozott közigazgatási jogi aktus törvényességi felülvizsgálata. Közigazgatási perben a felperes kereshetőségi joga akkor áll fenn, amennyiben a felülvizsgálandó közigazgatási döntés alkalmas arra, hogy a felperes valamely anyagi jogszabályban meghatározott jogát érdemben alakítsa.
A perindítási jogot megalapozza az a körülmény is, hogy a közigazgatási határozat a felperes jogos érdekét közvetlenül érinti. A perindítási jogosultság ugyanakkor az alperesi határozat érdemi vitatásához önmagában - kereshetőség hiányában - nem elegendő. Létezhet olyan helyzet, amikor a felperes perindítási jogosultsága fennáll, de kereshetőségi joga nincsen. A kereshetőségi jog ugyanakkor perindítási jogosultság hiányában kizárt.
A bíróság arra kíván rámutatni, hogy a per tárgyához (közigazgatási határozat törvényessége) viszonyított anyagi jogi érdekeltségnek nem elegendő valamely, az alperes által alkalmazható anyagi jogi norma és a felperes ugyanezen normában nevesített alanyi joga között fennállnia. A jogvitában való érdekeltség (Pp. 3.§) közigazgatási perben akkor áll fenn, ha a felperes egyértelműen bemutatja azt, hogy az általa jogszerűségét tekintve vitatott közjogi aktus hogyan képes közvetlenül jogát vagy jogos érdekét megváltoztatni, alakítani. A kereshetőség akkor létezik, ha felperes bizonyítja, hogy a keresete teljesítésével anyagi jogszabályban meghatározott joga keletkezik, módosul, megsértett joga reparálódik, avagy kötelezettsége megszűnik. Ennek bizonyítása az alperes hatáskörét leíró jogi normák tartalmától is függ. Amennyiben az alperes hatáskörében eljárva nem hozhat olyan rendelkezést, amely a felperes valamely megsértett anyagi jogát reparálni, vagy ehhez kapcsolódó igényét orvosolni képes, akkor a továbbiakban felperesnek egyértelműen meg kell határoznia azt a direkt oksági kapcsolatot, amelynek konklúziója, hogy az alperes döntésének érdemi vitathatósága (kereshetőség) nélkül a felperes joga vagy jogos érdeke közvetlenül sérül.
Amennyiben az eljárási indokkal támadott közjogi aktus közvetlenül nem képes a fentiek szerint anyagi jogi joghatást kifejteni felperesre, akkor az eljárási jogszabálysértés - kereshetőség hiányában - nem értékelhető.”
Tudom, hogy ez durva volt - elnézést. Mérnökemberként az egyszerű logikai összefüggésekhez szoktam, így megpróbálom ezen keresztül megvilágítani:
A Pp. 327. § (1) sorolja fel, hogy egy közigazgatási határozat ellen kik jogosultak pert indítani:
"a) aki a felülvizsgálandó közigazgatási határozat alapjául szolgáló eljárásban ügyfél volt vagy az ügyfél jogállása illette meg,
b) akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érinti."
A Pp. 3. § (1) szerint pedig:
"A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő."
Mérnöki nyelven: annak van kereshetőségi joga, akire nézve a fenti két jogszabályhely "és" kapcsolata érvényesül. Csak arra lennék kíváncsi, mit ér valaki a Pp. 327. § szerinti perindítási jogával, ha a fentiek szerint nincs kereshetőségi joga? Ugyanis ilyen helyzet szerintem elméletben sem állhat elő, mert akkor úgy jár, mint mi.
A felperes azt kívánta bizonyítani, hogy mind a Pp. 327. § (1) a), mind a b) követelményeinek megfelel. Egyrészt ügyfél volt az eljárásban, mert megfelelt a Psztv. szűkített ügyfélfogalmának is azáltal, hogy a határozat közvetlenül beavatkozott a közte és az alapkezelő között létrejött szerződés feltételeibe, másrészt azzal kívánta bizonyítani a jogos érdekét, hogy tételesen levezette és iratokkal bizonyította azt, hogy a határozat milyen összegű kárt okozott neki azáltal, hogy a felfüggesztés miatt nem jutott a befektetéséhez és a határozat intézkedése miatt az leértékelődött. Ez utóbbi egyszersmind a Pp. 3. § (1) szerinti érdekeltséget is igazolni hivatott.
A PSZÁF álláspontja szerint a bizonyított többmillió Ft összegű kár nem elegendő sem az érdekeltség, sem az érdeksérelem igazolására, azaz a felperes nem mutatta be, hogy a "vitatott közjogi aktus hogyan képes közvetlenül jogát vagy jogos érdekét alakítani". (Nem tudom, mi lehet ennél közvetlenebb érdekeltség?)
A bíróság most is a PSZÁF álláspontját osztotta. Arra a felvetésre, hogy akkor hol van a jogorvoslat, mint alkotmányban garantált alapjog lehetősége, az a válasz, hogy mindenki külön-külön indítson kártérítési pert államigazgatási jogkörben okozott kár címén a PSZÁF-fal szemben.
Érdekes javaslat... Kicsit elgondolkodtam ennek a következményein:
- Azon túl, hogy persze telik az idő, ebből az következik, hogy egy per helyett sokszáz vagy sokezer perben külön-külön kell majd sok bíróságnak megítélni a határozat jogsértő vagy jogszerű voltát, mint a kárigény jogalapját. Ráadásul ezek polgári ügyszakos bíróságok lesznek a közigazgatási ügyszakos helyett - tehát nyilvánvalóan kevésbé otthonosak a közigazgatási határozatok jogszerűségének elbírálásában. De hát miért lenne ez baj :) Végül is a közigazgatási bíróság nem tartotta magát illetékesnek az érdemi vizsgálatra... Így aztán annak is tág tere lesz, hogy azonos jogalapú ügyekben különböző ítéletek szülessenek.
- A Ptk-nak az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó 349. § (1) bekezdése szerint ennek csak akkor van helye, ha a károsult a rendes jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette. Ebből következhet, hogy az ilyen perben majd éppen az lesz az elutasítás indoka, hogy a károsult nem támadta meg a közigazgatási határozatot (tudjátok: károsult az, akinek ebben az ügyben nincs kereshetőségi joga...). "Van sapkája - nincs sapkája.."
Szóval csak azzal tudom zárni ezt a bejegyzést is, mint a múltkor: Gratulálok Jogállam!
