HTML

Igazságkereső

Egy kifejezetten hiteles, tárgyszerű és mértéktartó blogot szeretnék indítani, ami a jelen és a múlt nagy gazemberségeivel, mutyizásaival foglalkozik. Nevének megfelelően csak igaz tényeket állítok, főként a gazdaság területéről.

Friss topikok

  • MEGATrader I www.forexkezeltszamlak.blog.hu: Tetszik a bejegyzés! (2012.12.05. 14:16) Egy évfordulóra
  • mzperx7: Jo Napot a közigazgatási eljárásban okozott kár miatti perrel kapcsolatban : mi volt ennek, ezekn... (2012.01.05. 19:10) Csalhatatlanok társulata
  • nyugdijas64: @arvuckel: Az elmélettel nagy vonalakban én is egyetértek azzal az eltéréssel, hogy a T+90 napot n... (2010.05.22. 07:14) Egy törvényalkotás története "Jogállamból"
  • igazatnekeress: Kedves Miklós! Régebben volt egy amcsi filmsorozat, a narrátor kezdéskor mindig bemondta, hogy: "A... (2010.05.20. 15:25) Az Alkotmánybíróság elutasította
  • nyugdijas64: @Béla b: Hát ami az ombudsmant illeti, az csak az igazi sóhivatal, rajta régen túl vagyunk (de ő l... (2009.09.23. 18:32) A sóhivatalok országa

Linkblog

Az új Alkotmány elé

2011.02.18. 16:08 nyugdijas64

 

Ezt a blogot több mint két éve indítottam. Beköszöntő bejegyzésében leírtam, hogy legfőbb célom a tárgyszerűség, elegáns nevén a „technokrata” hozzáállás. Ebből következően a politika soha nem szerepelt szempontjaim között. Nem azért, mintha számos politikai töltetű ügyről nem lenne véleményem, hanem azért, mert – a többséggel ellentétben - úgy gondoltam, hogy ez olyan magánügy, aminek nincs helye ezen az oldalon. A korábbiaktól eltérően most mégis egy olyan kérdéssel kell foglalkoznom, amely veszélyesen közel áll a politika mezsgyéjéhez. Hogy miért teszem mégis? Mert úgy vélem, hogy olyan ügyről írok, amely alapvetően befolyásolja jövőképünk azon alkotóját, amit jogállamnak hívunk.
 
Az új Alkotmányról van szó. Előrebocsátom, hogy rossz „technokrata” szokásomhoz híven mondandómat nem az írott és elektronikus sajtóban megjelent megszámlálhatatlan véleményre, értekezésre, hanem a csupasz információkra alapozom. Álljunk is meg annál a szónál, hogy „technokrata”! Ebben az ügyben ez teljesen érdemtelenül szitokszóvá vált azóta, hogy miniszterelnökünk a jelenlegi Alkotmányt olyan „technokrata szabályhalmaznak” deklarálta, amiben nincs semmi szerethető. Lehet, hogy megköveznek érte, de az én szememben ez a minősítés éppen hogy dicséret, nem pedig becsmérlés. Nem vitatható, hogy az Alkotmány egy olyan jogszabály, ami a jogi hierarchia csúcsán áll. Ha pedig ez igaz, akkor szerintem nem szeretni kell(ene), hanem betölteni kívánt szerepénél fogva elismerni, hogy zsinórmértékül szolgál a jogállam, főként pedig az összes többi jogi szabályozás számára. Szeretni vagy nem szeretni lehet egy költeményt, színdarabot, politikai megnyilvánulást, stb. Ilyen szempontból az én szememben az Alkotmány neutrális, amit nem szeretni, hanem tisztelni – és főként betartani – kell.
 
Itt muszáj egy kis kitérőt tennem, ugyanis egy-két dolog nem hagy nyugodni. Az egyik: Igazából mi indokolja a lázas sietséggel erőltetett alkotmányozást? A kormányzó párt válasza erre az, hogy a jelenlegi, 1949.évi XX. törvény egy meghaladott, „sztálinista” Alkotmány. Ennek ellentmond a számtalan módosítás és az 1989-ben végrehajtott alapvető változások, amelyek vitathatatlanul a demokratikus jogállamiság alapkövévé tették, és amely húsz éven át bizonyítottan kiállta az idő próbáját – az Alkotmánybíróság aktív közreműködésével. És itt jutottam el a jelen írás kiváltó okához: vajon nem éppen az-e a sietség oka, hogy így akarják a jogállam utolsó, legfőbb őreként még álló – bár roncsolt lábú – Alkotmánybíróságot végleg parkoló pályára irányítani? Azt ugyanis már régen nem értem, hogy a jelenlegi Alkotmány miért viseli még mindig az „1949. évi XX. tv.” bélyeget. Jogalkotásunkban százával találhattunk eddig is példát arra, hogy amikor egy jogszabályt már annyiszor módosítottak, hogy az áttekinthetetlenné vált, új számon egységes szerkezetbe rendezték. Ezt a jelenleg is létező alkotmányozó többség birtokában, vagy akár konszenzussal még anélkül is – akár ünnepélyes aktus keretében – bármikor meg lehetett volna tenni a jelenlegi Alkotmánnyal is. Ez a kérdés annál is indokoltabb, mert az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság által a múlt év december 20-án az Országgyűlésnek benyújtott és jelenleg vita alatt álló új alkotmánykoncepció legalább négyötöde visszaköszön a régi Alkotmányban is (az mégsem tekinthető szerintem korszakos jelentőségűnek, hogy pl. az alapvető jogok és kötelezettségek – korábbival egyező - felsorolását előre hozzák, ami egyszerű szerkesztési kérdés, vagy hogy a Legfelsőbb Bíróságot visszakeresztelik Kúriára). Természetesen vannak fajsúlyos új tételek is, mint pl. a bizalmatlansági indítvány feltételeinek módosítása, vagy az államfői jogosítvány az országgyűlés feloszlatására tartós bizalmi válság esetén (na ezek azok a politikai kérdések, amikkel én itt nem foglalkozom).
 
A másik: Bizonyára sokan megint meg akarnak majd kövezni azért, mert a legtöbb vitát indukáló kérdéseket én egyszerűen olyan „gumicsontnak” tekintem, ami arra való, hogy az igazán lényeges kérdésekről elterelje a figyelmet. Az, hogy a preambulumban szerepeljen-e, és ha igen, hogyan a Szent Korona-tan, a kereszténységre hivatkozás és ezeréves múltunk dicső állomásai, számomra sokkal kevésbé fontos, mint például az Alkotmánybíróság jogállása és illetékessége (persze már megint ez a technokrata hozzáállás).
 
 
Ez az írás érdemben a jelenlegi alkotmányozási folyamat egy olyan kérdéskörével foglalkozik, amire eddig érthetetlenül kevés figyelem irányult (tudtommal egyedül Tölgyesi Péter érintette valamennyire a Corvinus Alapítvány konferenciáján február 16-án tartott előadásában).
 
A jelenlegi ismeretek szerint az új Alkotmány az úgynevezett „mag-alkotmány” koncepcióján alapul. Ez azt jelenti, hogy csak a legfontosabb alkotmányossági alapelveket rögzíti, a részleteket pedig a kétharmados „sarkalatos” törvényekben szabályozzák. Ez az a pont, ahol helye van annak a régi mondásnak, hogy „az ördög a részletekben lakik”. Ugyanis szerintem az új Alkotmány koncepciójával nem az a fő baj, ami benne van, hanem az, ami nincs benne! Az Alkotmánybíróság húsz éve töretlen – és a vonatkozó törvényben is rögzített - eljárási rendjének legfőbb jellemzője, hogy csak és kizárólag az Alkotmány valamely konkrétan megjelölt rendelkezéséből levezethető döntéseket hoz. Aki úgy fordul az Alkotmánybírósághoz, hogy nem jelöli meg a beadványában az Alkotmánynak azt a passzusát, amellyel ellentétesnek véli az általa sérelmezett rendelkezést (vagy pechjére rossz passzust jelöl meg), bizton számíthat a gyors visszautasításra. Ez még akkor is így van, ha amúgy a támadott rendelkezés akár több egyéb, de a beadványban nem hivatkozott sebből is vérzik. Azaz az AB hivatalból nem intézkedik. Tehát az Alkotmányban írt minden szónak, minden megfogalmazásnak döntő kihatása van arra, mennyire lehet eredményes később egy jogszabály alkotmányossági kontrollja. Ez akkor is igaz, ha az AB az Alkotmányt – eddig legalábbis – „aktivista” módon, azaz tágan értelmezte. Az említett előadáson Tölgyesi azt állította, hogy az ilyen mag-alkotmány az AB számára nagyobb mozgásteret biztosít – feltéve persze, ha az alkotmánybíráskodásról később az új Alkotmány-koncepcióban előírt sarkalatos törvény az AB hatásköreit a korábban érvényeshez – és nem a tavaly csorbítotthoz – hasonló módon tartalmazza majd. Ebben én nem vagyok ennyire biztos, merthogy itt jönnek a képbe a részletek. Ha ugyanis egy alapvető jogot az Alkotmány csak általánosságban definiál azzal, hogy a részletes szabályokat egy későbbi sarkalatos törvény tartalmazza, akkor az AB mozgástere jelentősen szűkülhet, mivel nem csak az Alkotmányhoz, hanem a vonatkozó sarkalatos törvényhez – kvázi az Alkotmány által delegált részletszabályokhoz - is kötve lesz. Ennek kiküszöbölésére csak egy megoldás létezhet: ha az AB a sarkalatos törvényeket is vizsgálhatja alkotmányossági szempontból. Jelenleg ez a helyzet, de vannak olyan jelek, amelyek engem aggodalommal töltenek el. Az új Alkotmány-koncepció ugyanis szembetűnően tartózkodóbb, mint a jelenlegi Alkotmány. Így például az új koncepcióban az alkotmányellenes jogszabályokra vonatkozóan a jelenlegivel szemben már nem az szerepel, hogy azokat az AB „megsemmisíti”, hanem csak az, hogy „megállapítja azok jogkövetkezményeit”. Az a jelenlegi szabály sem szerepel, hogy az AB eljárását bárki kezdeményezheti.
 
Persze mondható, hogy amiről jelenleg vita folyik, az csak koncepció, nem pedig normaszöveg, tehát a fogalmak bővülhetnek, pontosíthatók. Szerintem azonban akkor lenne okunk igazán nem félteni a jogállamot, ha az Alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvény tervezete az Alkotmány normaszövegével egyidejűleg kerülne kidolgozásra, mert az előbbi jelentősen befolyásolhatja azt a képet, amelyet az új Alkotmányról alkothatunk.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: alkotmánybíróság alkotmány jogállam

A bejegyzés trackback címe:

https://csakigazat.blog.hu/api/trackback/id/tr772670781

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jobbik: Nem lesz alkotmányjavaslat 2011.02.18. 16:18:02

Álszentnek tartják a Fidesz hozzáállását, ezért nem készítenek saját alkotmányjavaslatot.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása