"A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam"
(Alkotmány 2. § (1) bekezdés)
Gondolom, sokan emlékeznek még arra a tavaly november 21-én hatályba lépett szégyenletes 2008. évi LXXIV. törvényre, amelyik címe szerint a Magyar Fejlesztési Bankról szólt, és melyikbe csempészve módosították a Tőkepiaci Törvénynek (Tpt.) az ingatlanalapokkkal kapcsolatos rendelkezéseit - nem éppen a befektetők érdekében. A tv. 3. § (3) bekezdése szerint "e törvény 2009. március 31-én hatályát veszti." Kíváncsian vártam, mi történik majd március 31. után. Sűrűn felkerestem az Országgyűlés honlapját abban a reményben, hogy az előkészítés alatt álló jogszabályok között rábukkanok arra, amelyik rendezi a március 31. utáni állapotot különös tekintettel arra, hogy két nagy ingatlanalap áprilisban alakul át zárt végűvé, amelyet a régi szabályok tiltottak. Buta fejemmel azt gondoltam ugyanis, hogy ha egy módosítást tartalmazó jogszabály hatálya megszűnik és nincs helyette másik, akkor a módosítás előtti állapot áll vissza. Hiba volt ezt gondolnom, merthogy én csak a magyar nyelv szabályait vettem figyelembe (sajnos jó magyartanárom volt). Azét a magyar nyelvét, amelyikről azt írja a jogalkotási törvény, hogy a jogszabályokat úgy kell alkotni, hogy azok érthetők és a szavak általánosan elfogadott értelmének megfelelők legyenek.
Kiderült, hogy már megint tévedtem. A PSZÁF ugyanis írásbeli kezdeményezésemre válaszolva arról tájékoztatott, hogy a hatályon kívül helyező rendelkezés "csak a módosító jogszabályra vonatkozik, és nem a Tpt. e törvénnyel módosított új tartalmára. A módosult tartalom ugyanis a hatályba lépés pillanatában beépült a Tpt. szövegébe, annak a részévé vált. A jogalkotó ezzel a jogalkotási technikával egy automatikus deregulációt hajt végre a módosítást elrendelő törvény módosító részét illetően."
Mit mondjak, meglepődtem! Ugye korábban az volt a gyakorlat, hogy ha egy jogszabályt már több helyen módosítottak, akkor külön számon kiadták az új egységes szerkezetűt, és ebben rendelkeztek a korábbi módosító jogszabályok hatályon kívül helyezéséről. Kiderült, hogy ezt az új "technikát" már másfél éve alkalmazzák a kodifikációban - megsértve nem csak az alapvető nyelvi hanem a logikai összefüggéseket is. Az Országgyűlés honlapján kalandozva kiválogattam számos módosító törvényt. Az esetek többségében - de nem ám mindegyikben! - tényleg van ilyen önmagát hatályon kívül helyező rendelkezés. Van, amikor ez az időpont a hatályba lépést követő nap, de van olyan is - mint a bevezetőben említett esetben -, amikor egy később bekövetkező konkrét dátum.
Minderről a régi, nagy sikerű "Mission Impossible" című filmsorozat jut eszembe: tetszik tudni, amikor a csapat lehallgatja az új feladatot tartalmazó diszket, az megsemmisíti önmagát...
Csak csöndben kérdezem: ha már így, akkor miért nem következetesen minden módosítás esetében, és miért rendszertelenül határozzák meg a hatályvesztés időpontját?
Még tovább kutakodva Balázs barátomtól megtudtam, hogy ez e furcsa új gyakorlat már az Alkotmánybíróságot is megjárta. El tetszettek találni: Az Alkotmánybíróság a 90/2007 (XI.14) AB határozatában ezt nem találta alkotmányellenesnek.
Szívességből ide írok egy példamondatot, amivel az egész kérdés megoldható lenne:
"Az e tv. ....§-aiban foglalt módosítások ezen tv. hatályba lépésével a ... tv. részévé válnak, ez a tv. pedig .....án hatályát veszti, amely a fenti módosító rendelkezések hatályosságát nem érinti."
Javaslatomat állampolgári kötelességből teszem, nem kérek érte szerzői díjat!
