Jogos a kérdés: hogy kerül ez ide? Hát azért, mert helyenként kísérteties hasonlatosságokat vélek felfedezni e történet és az ingatlanalapok mostani botránya között. Persze van különbség is: A BAUMAG - történetben a végén a bankok - legalábbis a háttérben - dörzsölték a kezüket és azt kiáltották: ugye megmondtuk! A mostaniban meg ők a sors üldözöttjei. Mielőtt valaki félreértené: nem az a célom, hogy a BAUMAG-ügy tetteseit rehabilitáljam, sőt. Csak azok a párhuzamok ne lennének...
Még az előző évezredben kezdődött. Volt egy Kamaraerdei TÜZÉP névre hallgató vállalkozás, amelynek tulajdonosai azt találták ki, hogy a magas kamatozású banki hitelek helyett úgy is hozzájuthatnak a tevékenységük finanszírozásához szükséges forgóeszközökhöz, hogy ú.n. befektetési szövetkezetet alapítanak. Ebben a mai értelemben vett befektetési jegynek a szövetkezeti üzletrész felelt meg. A dolog lényege az volt, hogy az eladott üzletrészt hozammal növelt értéken vásárolták vissza, és ez folyamatosan ismétlődött addig, amíg a befektető nem szállt ki. A futamidő jellemzően 3 hónap volt. A tranzakciókat rendesen lepapírozták, sőt a hozamból levonták és befizették a forrásadót. Minderre a PSZÁF elődjének, az ÁPTF-nek nem volt illetékessége a szövetkezeti forma miatt. Ami a lényeg: a hozamok a mindenkori banki betéti kamatok felett voltak mintegy 2-3 százalékkal. Könnyű volt belátni, hogy a bankokon kívül mindenki jól járt: a befektetők magasabb hozamot kaptak a pénzükért mint a bankban, a szövetkezet pedig a banki hiteleknél olcsóbban jutott forráshoz, mivel még a megemelt hozamok sem voltak akkorák, mint amekkora kamatot a banknak kellett volna fizetni a hitelek után. Magyarul: megspórolták a banki kamatmarzs egy részét. Ez a konstrukció több évig kifogástalanul működött (előnyeit én is élveztem, mint befektető).
A bankok kezdettől fogva gyilkost kiáltottak. Minden lehetséges módon próbálták a szövetkezetet lejáratni, a befektetők bizalmát megingatni, sőt nyíltan azért lobbiztak, hogy a jogszabályok módosításával a szövetkezetet jobban beterelhessék az állami pénzügyi ellenőrzés keretei közé. Érthetően: az egyre népszerűbb, gyorsan terjeszkedő konstrukción duplán vesztettek, mivel a betétek egy része a bankok helyett ide vándorolt és a hitelezési piacuk is szűkült. Sajnos, igazuk lett, mert - mint ismert - a cég bedőlt.
Ehhez azonban a banki lobbi nem volt elég. A kegyelemdöfést az adta, hogy gátlástalan szélhámosok meglátták a konstrukció kínálta lehetőséget a gyors meggazdagodásra. Egyre - másra alakultak az új befektetési szövetkezetek (Duna Profit, stb.), amelyeknél azonban már alapításkor sem volt szó valós tevékenységről, csupán pilótajátékról. Ezek a szélhámos vállalkozások gátlástalanul licitáltak egymás (és a BAUMAG) fölé a hozamígéretekben, és azokat az új befektetők pénzéből fizették ki. Természetesen néhány hónap múltán bedőltek, az alapítók pedig a megmaradt pénzzel megléptek (már akinek sikerült). Ez aztán megadta a kegyelemdöfést a BAUMAG-nak is, mivel a befektetők - érthetően - bepánikoltak és lejárat előtti visszaváltásaikkal megrohanták a szövetkezetet. Ez már persze sok volt, a szövetkezet felfüggesztette a kifizetéseket (mintha ez hasonlítana valamire, vagy nem?). A történet itt be is fejeződött, mivel a rendőrség és az ügyészség véget vetett annak. A károsultak pedig - ha jól tudom, mintegy tizenötezren - azóta is várnak arra, viszontlátnak-e valaha valamennyit a pénzükből.
Még az előző évezredben kezdődött. Volt egy Kamaraerdei TÜZÉP névre hallgató vállalkozás, amelynek tulajdonosai azt találták ki, hogy a magas kamatozású banki hitelek helyett úgy is hozzájuthatnak a tevékenységük finanszírozásához szükséges forgóeszközökhöz, hogy ú.n. befektetési szövetkezetet alapítanak. Ebben a mai értelemben vett befektetési jegynek a szövetkezeti üzletrész felelt meg. A dolog lényege az volt, hogy az eladott üzletrészt hozammal növelt értéken vásárolták vissza, és ez folyamatosan ismétlődött addig, amíg a befektető nem szállt ki. A futamidő jellemzően 3 hónap volt. A tranzakciókat rendesen lepapírozták, sőt a hozamból levonták és befizették a forrásadót. Minderre a PSZÁF elődjének, az ÁPTF-nek nem volt illetékessége a szövetkezeti forma miatt. Ami a lényeg: a hozamok a mindenkori banki betéti kamatok felett voltak mintegy 2-3 százalékkal. Könnyű volt belátni, hogy a bankokon kívül mindenki jól járt: a befektetők magasabb hozamot kaptak a pénzükért mint a bankban, a szövetkezet pedig a banki hiteleknél olcsóbban jutott forráshoz, mivel még a megemelt hozamok sem voltak akkorák, mint amekkora kamatot a banknak kellett volna fizetni a hitelek után. Magyarul: megspórolták a banki kamatmarzs egy részét. Ez a konstrukció több évig kifogástalanul működött (előnyeit én is élveztem, mint befektető).
A bankok kezdettől fogva gyilkost kiáltottak. Minden lehetséges módon próbálták a szövetkezetet lejáratni, a befektetők bizalmát megingatni, sőt nyíltan azért lobbiztak, hogy a jogszabályok módosításával a szövetkezetet jobban beterelhessék az állami pénzügyi ellenőrzés keretei közé. Érthetően: az egyre népszerűbb, gyorsan terjeszkedő konstrukción duplán vesztettek, mivel a betétek egy része a bankok helyett ide vándorolt és a hitelezési piacuk is szűkült. Sajnos, igazuk lett, mert - mint ismert - a cég bedőlt.
Ehhez azonban a banki lobbi nem volt elég. A kegyelemdöfést az adta, hogy gátlástalan szélhámosok meglátták a konstrukció kínálta lehetőséget a gyors meggazdagodásra. Egyre - másra alakultak az új befektetési szövetkezetek (Duna Profit, stb.), amelyeknél azonban már alapításkor sem volt szó valós tevékenységről, csupán pilótajátékról. Ezek a szélhámos vállalkozások gátlástalanul licitáltak egymás (és a BAUMAG) fölé a hozamígéretekben, és azokat az új befektetők pénzéből fizették ki. Természetesen néhány hónap múltán bedőltek, az alapítók pedig a megmaradt pénzzel megléptek (már akinek sikerült). Ez aztán megadta a kegyelemdöfést a BAUMAG-nak is, mivel a befektetők - érthetően - bepánikoltak és lejárat előtti visszaváltásaikkal megrohanták a szövetkezetet. Ez már persze sok volt, a szövetkezet felfüggesztette a kifizetéseket (mintha ez hasonlítana valamire, vagy nem?). A történet itt be is fejeződött, mivel a rendőrség és az ügyészség véget vetett annak. A károsultak pedig - ha jól tudom, mintegy tizenötezren - azóta is várnak arra, viszontlátnak-e valaha valamennyit a pénzükből.
